SZOLNOKIMŰHELY

Kaid Nabil 1962. november 16-án született Lahj városában, Jemenben.
Adenben nőtt fel, itt végezte iskolait. 1981-ben fejezte be hároméves tanulmányait az Adeni Képzőművészeti Studióban festészet szakon. 1983-ban állami ösztöndíjat nyert az akkori Szovjetunióba.
1991-ben kapta meg diplomáját a szentpétervári Repin Képzőművészeti Akadémián, mint festőművész és pedagógus, valamint a magiszteri címet.
Ez után Magyarországra költözött, és azóta Szolnokon él és alkot hivatásos képzőművészként.
Diplomáját a Budapesti Képzőművészeti Főiskola honosította.
Kiállításaival az ország számos városában mutatkozott be.

1955-ben születtem Budapesten. A családunkban soha senkinek nem volt kapcsolata a művészetekkel. Engem minden érdekelt, mindenfélét kipróbáltam. Furnérlemezből kivágott rajzfilmfigurákat festettem, monotíp nyomatokat készítettem, rajzszakkörökre jártam. Már akkor is a portrérajzolás fogott meg a legjobban, de mivel nem volt nagy sikerélményem, abbahagytam.
A rajztanárnőm Száraz Klári néni szerette volna, ha valamilyen művészi pálya felé orientálódok, de a szüleim szerint a művészetekből úgysem lehet megélni, inkább „tanulj valami rendes szakmát”. Budapesten a Bolyai János Híradásipari szakközépiskolában érettségiztem, de nem igazán dolgoztam a szakmában. 21 évig geofizikai kutatásban dolgoztam észlelőként. Ahol jártam az országot, ahol csak lehetett helyi művelődési házakban, ellestem a helyi művészeti értékeket. Ekkor is próbálkoztam a rajzolással, de sikerélmény hiányában lanyhult az érdeklődésem. Közben belekóstoltam a fafaragásba, a Tiffanyzásba is. Majd miután megszűnt az ELGI 1994-ben, elvégeztem egy felsőfokú programozói tanfolyamot ezután programozó, rendszergazdaként dolgoztam.
2012 nyarán beiratkoztam egy jobbagyféltekés rajztanfolyamra Faragó Lilihez. Ez adta meg azt az önbizalmat, hogy ma már több száz portrém van többnyire ismert emberekről. Ez a tudás nem igazán elégített ki, ezért kerestem és találtam egy festőművészt Kaid Nabilt, aki segített a továbblépésben. 2013 szeptemberében úgy éreztem, most jött el az ideje annak, hogy a színekkel is kapcsolatba kerüljek, így Nabil segítségével belekezdtem az olajfestés alapjainak elsajátításába is. Folyamatosan képzem magam, könyvekből, az interneten szerzett információkból, online tanfolyamokból, oktató videókból.

Bevezetőként Szunyoghy András: Rajz ABC c. könyvének kezdő sorait idézem, ami nagyon megragadott. „A rajzkészség az ember egyik legcsodálatosabb képessége. Hasonló a zenéhez, ahol a fül (belső hallás), a kéz, az agy és a szív együttműködve hoz létre valami csodát. A képzőművészetben a szem (belső látás), a kéz, az agy és a szív szükségeltetik e titokzatos varázslathoz.
A rajz kész csoda, egy szál ceruzával világokat lehet teremteni, a háromdimenziós tér illúziója varázsolható egy üres papírlapra.” Ez a titokzatos varázslat mindig is kísértett. Elmerülni a művészetben sok-sok időt, testi-lelki jelenlétet követel,
nekem viszont bőven akadt a mindennapi élettel kapcsolatos megoldásra váró feladat.
Ennek ellenére soha nem tévesztettem szem elől a képzőművészetet. Ha ritkán is, de szakítottam időt arra,
hogy eljussak egy-egy kiállításra (nagyrészt XIX. századi festők), és csodáljam azoknak a Mestereknek a munkáit,
akik közül sokan hányatott körülményeik ellenére szépet és maradandót alkottak. Számomra most érkezett el a „hosszú szabadság” jóvoltából az az idő, amikor közelebbről is megismerkedhetek ezzel a csodás világgal.
Ehhez viszont kellett egy olyan ember, művész ember, aki irányítja, terelgeti a kezdőket a lehető legjobb irányba.
Ezt a művészt Nabil személyében találtam meg, aki hihetetlen türelemmel és megértéssel támogat. Igaz, apró kicsi léptekkel,
még bátortalanul – mint a kezdő lépéseit tevő kisgyermek – araszolgatok előre.
Ezt a közel másfél évben elért fejlődést szeretném megmutatni egy grafikával és egy olaj csendélettel.

Szolnokon születtem, azóta is itt élek. Gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni, de az élet másfelé sodort. A Verseghy gimnáziumban érettségiztem, majd elvégeztem a kozmetikus képzőt. Azóta is kozmetikusként dolgozom, amit nagyon szeretek.
Több mint 40 évig nem rajzoltam, de gondolatban sokszor festettem. A gyermekeim egyszer megleptek mindenféle festéshez szükséges eszközökkel, hogy a régen dédelgetett álmomat megvalósíthassam.
2012-ben találkoztam Kaid Nabil festőművésszel, akitől sokat tanultam, azóta is Ő a mesterem. A saját örömömre kezdtem el festeni, de nagyon örülök, hogy másoknak is megmutathatom a képeim.

Békési-Egedi Mária vagyok. Szolnokon, a Pletykafalu városrészben élek. Foglalkozásom nem művészeti irányultságú, ezért szabadidőmben tudok rajzolással, festészettel foglalkozni. 2015-től kezdtem a magam kedvére kezdetben akril, később olajfestékkel festeni virágokat, természetképeket. 2018-tól volt szerencsém Kaid Nabil festőművész tanítványaihoz, a Szolnoki Műhely csoportjához csatlakozva tevékenykedni olajfestészettel. Megszerettem a csendéletek festését, valamint kezdtem bővíteni a témáim körét. Művészetemben törekszem az adott téma valósághoz közeli ábrázolására, egy kis impresszionista töltettel. Számomra a festészet nem pusztán kikapcsolódást jelent, komoly munkát, egy meghatározó "világot" az életemben. Maradandót alkotni csodálatos dolog, ha ez másoknak is tetszik, örömmel tölt el.

Fodor Ilona (úton járó) vagyok, 1958-ban Tiszaföldváron születtem. Szüleim egyszerű dolgos emberek voltak. Általános- és középiskolai tanulmányaimat itt végeztem. Érettségi után rögtön dolgoztam, férjhez mentem és szültem, gyereket neveltem... főiskolai tanulmányaimat már munka és gyerekek mellett végeztem így most könyvtárosként dolgozom szülővárosomban.
Tehetségemet a rajzoláshoz rajztanárom ismerte fel, de a gyermekkori sikerek után hosszú szünet következett. Nem látogattam semmilyen rajz és képzőkört, nem rajzoltam folyamatosan, nem készítettem tanulmányokat és nem is gondoltam erre a gyerekkori álmomra. Kreativitásomat a kert- és lakberendezésben és mindenféle női kézimunkák készítésében éltem ki és egy könyvtári kreatív klubban, amit én hoztam létre és én is finanszíroztam gyerekek számára.
Az áttörést a gobelinezés jelentette, ami már valamennyire közelített a gyerekkori álomhoz. Több mint 140 kisebb nagyobb tájkép,portré és csendélet került ki a kezem alól családom nem kis örömére. Sokat foglalkoztam a képeken a festői hatás technikájának tökéletesítésével és amikor már semmi újat nem tudott nyújtani a gobelinezés akkor történt valami… illetve valamik amik megváltoztatták addigi életemet ..és ekkor kaptam karácsonyra rajzeszközöket és két rajzmappát.
Mindent lerajzoltam ami a kezem ügyébe került és úgy ahogy jónak láttam. Az eredmény borzalmasan elkeserítő volt egy évig csak egyhelyben topogtam. Korai zsengéimet, viszont feltettem a netre, ahol olyan dologra találtam ami eddig nekem nem volt. Barátokra ,akiktől elég sok bátorítást kapott egyébként elég csekélyke önbizalmam amit némileg kompenzált hatalmas elszántságom és nem kevesebb lelkesedésem kellő lendületet adva az előttem tornyosuló nehézségek leküzdéséhez.
Egy évnyi helyben toporgás után 2008-ban Kaid Nabil festőművész tanítványául fogadott ahol aztán még az a kevéske önbizalmam is elszállt amit addig összekapargattam. Egy csapásra rájöttem, hogy még a semminél is kevesebbet tudok , de nem hátrálhattam meg.
Az eltelt idő alatt számos önálló kiállításom volt, Tiszaföldváron, Szolnokon és Budapesten, de csoportosan is szerepelek a Tiszaföldvári Amatőr Alkotók Egyesülete keretén belül aminek alapító tagja is vagyok.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy egyiptomi festő barátom meghívott egy közös munkára Egyiptomba Kairóba. A két hét alatt amit ott töltöttem nagyon sokat tanultam és élményekkel megrakodva térhettem haza. Képeim megtalálhatók már nem csak itthon, de Erdélyben és Kairóban is
Stílusom leginkább realista, de az impresszionizmus sem áll messze tőlem, de már voltak absztrakt próbálkozásaim is.
Számos megmérettetésen is részt vettem és díjat is kaptam,,, de számomra nem a díjak a fontosak. Legfontosabb hogy tudásomat tökéletesíthessem és megtaláljam a saját stílusomat. Nem tudok csúnyát festeni, de nem is akarok, van elég szörnyűség a világban.
Egyszer valaki azt mondta,hogy amióta az én portréimat látta úgy gondolja ,hogy csak szép emberek vannak Egyiptomban és nem csak ott. Nem szeretnék csak tájkép vagy portré festő lenni, történeteket szeretnék elmondani a képeimmel.
Ehhez viszont még sokat kell tanulnom ami nem hogy vissza rettentene inkább erőt ad. Vallom,hogy nincs kész tudás mindig dolgozni , tanulni kell ha ez a belső kényszer megszűnne akkor jobb abbahagyni...
mert ettől a pillanattól rutinná válik és elvész a felfedezés az úton járás izgalma ...nem a cél a fontos az út amit bejárunk érte

A nevem Gyenes Beatrix, Szolnok városában láttam meg a napvilágot még 2000-ben. Gyermekkorom óta érdekel a képzőművészet, azonban sokáig nem számítottam kiemelkedőbb tehetségnek. Ügyesebb voltam az átlagnál, azonban versenyeken, valamint (a későbbiek folyamán) különböző felvételiken vagy középszerűen, vagy borzalmasan teljesítettem.
A fordulópont, amit akkoriban még én magam sem tudtam, 12 éves koromban érkezett el, mikor megismerkedtem Kaid Nabil festőművésszel. Egészen az általános iskolás éveim vége felé sok kihagyásom volt, gyakran nem jártam órákra, hiszen csak halvány fogalmaim voltak arról, mivel is szeretnék foglalkozni a jövőben.
Ám mindenféle bizonytalankodásom ellenére élvezhettem édesanyám és nővérem támogatását, mind anyagi, mind mentális közreműködésükkel lendültem át a nehézségeken, majd értem el az első jelentős sikereket. Miután felvettek a Széchenyi István Gimnázium rajztagozatára, hirtelen magamra találtam. Nabil segítségének köszönhetően néhol bizony ingatag lábakon álló kitartásom nem volt hiábavaló. Magyarázatainak, gyakran a szemem előtt zajló alkotófolyamatának hála sokkal többet tanulhattam tőle, mint bárki mástól az évek során. Szabadidőmben lelkesen kutattam korstílusok szellemi és szakmai hátterét, számos rajzot és festményt vizsgálgattam meg rendkívüli alapossággal.
Legkedveltebb eszközeim a grafit- és a szénceruzák, ennek eredményeképp eddigi munkáimat főként rajzok teszik ki. Gimnáziumi pályafutásom végeztével az egyetemen leginkább a grafikus szakmát szeretném kitanulni.

...... várunk a szöveges bemutatkozást .................

Szolnokon születtem, és 1996 óta itt is élek. 2011-ben, egy keresztény táborban induló kreativitás kurzus keretében éreztem először inspirációt az alkotás világa felé. A képzőművészet, rajz, ill. festészet, mint alkotó tevékenység korábban nem volt jelen az életemben. Az időtlenség, az alkotás, teremtés, a minden pillanatban felmerülő új lehetőségek vászonra, ill. életre hívása, ennek szépsége,
a kimeríthetetlen lehetőségek előhívása volt számomra egy élményszerű átélés, ami hazaérve arra vezetett, hogy autodidakta módon még jobban megismerkedjek ezzel a területtel. Családtagjaim, barátaim biztatására kerestem olyan szakmailag elismert személyeket, akik további segítséget tudtak nyújtani. Kelemen Kata, majd Kaid Nabil jemeni származású festőművészektől kezdtem tanulni. Először szénnel, pasztellkrétával, temperával és akrilfestékkel dolgoztam. Kaid Nabil tanítványaként az olajfestészetben találtam meg a legnagyobb kiteljesedést, a mi a legkedveltebb eszközömmé vált. Képeim témájaként először Pósa Ede művész könyve adott útmutatást. Később Kaid Nabil műtermében a mester kompozíciói adtak témát a festményeimhez. 2012-ben Kelemen Kata tanítványainak csoportos kiállításán pasztell és akrilképekkel, majd Kaid Nabil tárlatán rajztanulmányokkal mutatkoztam be.
Számomra a festészet az emberi látásmód egy új dimenziójának a lehetőségét nyitotta meg.
,,A festői gesztus nem más, mint a látás tudomásából származó energiauralásának lenyomata, ahol a látó, a látás, és a látott dolog egy.’’ (Verebes György)

várunk a szöveget

Krizsán Zoltán vagyok , 1976-ban születtem. A Jászságban nevelkedtem, ahonnan középiskolai tanulmányaim miatt először Törökszentmiklósra majd választott hivatásom miatt később Szolnokra költöztem.
A Versheghy gimi után tanáraim unszolása és megrökönyödése ellenére nem mentem egyetemre hanem inkább a művészettel kezdtem behatóbban foglalkozni, annak is egy akkoriban eléggé el nem ismert ágával, a tetoválással. Ez 1996-ban elég húzós dolognak számított még vidéken. Nabillal az örök elégedettlenségem hozott össze, az ismeretséget Váraljai Csaba barátomnak köszönhetem, akivel később volt szerencsém éveken át együtt dolgozni. Kaid Nabil személyében megtaláltam az egyik példaképem úgy mint művész és mint Ember is. Az ő jókedve és pozitív életszemlélete példaértékű minden tanítvány számára.
Karrieremet a célzott képzésnek köszönhetően sikerült jó irányba terelgetnem, az új tudást választott hivatásomba integrálva sikerült bejárnom egész Nyugat Európát, kiállításokon, nagy volumenű művészeti rendezvényeken képviseltem a magyar kézművességet Londonban, Párizsban, Frankfurtban, Berlinben, Linzben, Brüsszelben ... a teljesség igénye nélkül.
Jelenleg Szolnokon élek és dolgozom, büszke férjként és apukaként élem a mindennapjaim, méltatlanul a kegyben hogy Nabil egyik tanítványa lehettem.

...várunk a bemutatkozó szöveget ....

Máté Balázsnak hívnak, 1993. augusztus 3-án születtem Szolnokon. Rákóczifalván nőttem fel, Szolnokon magánórákon kezdtem alkotni, és a Nyíregyházi Főiskolán szereztem diplomát, képi ábrázolás szakon. Festményeimen az ember fizikai mivoltát próbálom expresszíven, ám nem önkényesen elszabadult érzéseken át visszaadni. Szeretném a látott képet úgy reprezentálni, hogy a befogadó ne csak a tárgy vagy az ábrázolt személy bőrét, hanem annak anyagát, húsát is érezze. Személy szerint mondhatni mániám a forma képzés, és annak értelmezése minél behatóbb módon, mind színben, mind formában. Ábrázolni szeretném nem csak a fény és árnyék hatásokat, hanem az anyagi szubsztanciát, amely nem változik, biztosan tapasztalható, ám múlandó. Ezt pasztózus, erős gesztusokkal érem el, melyekkel a forma bizonyos részeit egyetlen ecsetvonással viszem fel a felületre, amely a forma megnyilatkozása. A gesztusokat két dolog miatt tartom fontosnak. Az egyik, hogy lehetővé teszik számomra azt, hogy ne tudatosan hajtsam végre a festést, hanem átadva magam a formának és az anyagnak. Így a festői metódusomat mondhatni, a Sigmund Freud által „ösztön- én”-nek nevezett személyiség elemre bízom. Ez a része személyiségünknek véleményem szerint tisztább, és kevésbé változékony, hiszen nem érheti direkt befolyásoló hatás. A másik, hogy a töredezettség, ami megjelenik a képeimen egyfajta tökéletlenséget sugall. Az emberi lét tökéletessége is kérdéses, egyáltalán az is, hogy mit nevezhetünk tökéletesnek. A gesztusok által képződő tördelt formák ellátják a szerepüket. A forma értelmezése így összhangban lehet egyetlen mozdulattal, és a hideg-meleg színek is könnyebben egymás mellé kerülnek a plaszticitás, és egyéb kifejeződések érdekében, mint például a különböző mennyiségű vérrel telt részek a testben, hidegebb és melegebb bőrszínek. Amit még fontosnak tartok, hogy az ábrázolt tárgy, személy a naturalisztikus - vagy nevezhetném materialista - ábrázolás mellett, úgy jelenjen meg képeimen, ahogyan valójában. Nem esztétizálok semmit a képeimen, nem használok színhangulatokat, a színek csak a formaképzés szolgálatában állnak. A képimen megjelenő környezet, figura, tárgy követi a valóságot, annak ellenére is, ha a képalkotás szempontjából nem előnyös, vagy nem szép. A kompozícióimat próbálom úgy megalkotni, hogy az ábrázolt a legmegszokottabb nézetben jelenjen meg, azaz úgy, ahogyan hétköznapjaink során találkozhatunk vele. A tárgyilagosságot fokozoni próbálom azzal, hogy indirekt fényt használok. Sorozataimban egyéb közlési szándék is megjelenik. Ezeket általában valamely képi motívum ismétlésével, gyűjtésével végzem. Mindennapi zsáner című sorozatomban a folytatólagos tér adja a lehetőséget, hogy egy történetet kapcsolhassunk hozzá, vagy a portrékon megjelenő figurák kapcsolatát befogadjuk, tovább gondoljuk. Szőke-kék szem című sorozatomban az idealizált emberképet megtestesítő személyek hétköznapi ábrázolásával utalnék, míg különböző cipőket ábrázoló képeimen a tárgyak személyiség jegyeket hordoznak, de nem emelkednek ki a tárgyak közül. Nagyvonalakban ezekkel az eszközökkel próbálok üzenni a szubjektivitásról, az emberi megítélőképességről, emberi mivoltunkról

...várunk a bemutatkozó szöveget ....

Pintér Zsoltnak hívnak, Szolnokon születtem és azóta is itt élek. 2008-ban kezdtem érdeklődni a művészetek iránt.
Édesapám, Pintér Dezső ebben az évben vásárolt egy festőállványt. Eleinte az ő szobájában volt felállítva, először csak kipróbáltam mikor nem volt otthon, majd rendszeresen használtam.
Pár hónap elteltével lett egy saját festőkészletem és azt vettem észre, hogy az összes szabadidőmet festéssel töltöm. Egy év elteltével a folyamatos alkotás eredményeként, megrendezésre került az első önálló kiállításom, Szolnokon a Hild Galériában.
Miközben a rendezvényt megnyitotta egykori általános iskolai tanárnőm Mihály Anikó, éreztem, hogy eljött egy fordulópont az életemben, és a jövőben ezzel kell foglalkoznom. Ettől kezdve a festészet több lett számomra, mint időtöltés vagy hobbi, de tisztában voltam azzal is, hogy a megélhetés miatt dolgoznom kell. 2011-re már rengeteg festményt készítettem és minden évben rendszeresen állítottam ki. Sokan azt feltételezték, hogy ebből élek.
Egyre többen kérdezték, hogy tetoválások tervezését-készítését vállalnám-e, így még ebben az évben vásároltam egy tetováló felszerelést. A festészetnek köszönhetően kialakult az emberekben egyfajta bizalom irántam, így sokan szívesen jöttek hozzám tetováltatni. Növekvő vendégköröm hatására 2014-től megnyitottam a Pigment Planet Tattoo szalont, és azóta lehetőségem nyílt arra, hogy csak a művészettel foglalkozhassak.
Mindeközben saját festési stílusom alakult ki, a lírai figuratív absztrakt, melynek különlegessége hogy a festmények végső arculatát nem ecsettel készítem, hanem közvetlenül a tubusból nyomom rá a festéket a képekre. Szakmai fejlődésem nagyban befolyásolja Kaid Nabil festőművész és a Szolnoki Művésztelep valamennyi alkotója.

Pipó Róbert vagyok, 1991-ben születtem Szolnokon azóta is itt élek.
Már gyerekkorom óta nagyon szeretek rajzolni. Sokféle rajzot készítettem kisebb nagyobb sikerrel, inkább portrékat és emberi alakokat szerettem ábrázolni.
Még 2003-ban általános iskolában volt egy részemről nagyon kedvelt rajz tanárom Kaid Nabil.
Szerettem az óráit, nagyon jól és nagy türelemmel oktatott.
2018-ban jött egy fordulópont az életemben és úgy döntöttem 15 év után meg keresem egykori tanáromat, hogy segítsen nekem a fejlődésben a rajz terén. Így lettem a tagja ennek a nagyszerű csopornak

várunk a szöveget

Nevem Sari Osman (Sari Oszmán), Törökország Isztambul városából származom. 1990 óta itt élek, a Tisza fővárosában. Kiskorom óta szeretek rajzolni, iskolás koromban a rajz órán elkészített rajzaimat, akkori tanáraim mindig az iskola falára helyezték el, sőt volt olyan tanárom is, akinek nagyon tetszett az elkészített rajzaim és megkérte, hogy Övé legyen.
Polgári szakmám a számok világával kapcsolatos, így kikapcsolódás céljából, saját magam szórakoztatására elkezdtem újra rajzolni. Részt vettem egy három napos jobb agyféltekés rajz tanfolyamon is. Ott jöttem rá, hogy nekem festészettel is kell foglalkoznom. Így közel harminc év elteltével újra elkezdtem rajzolni, illetve festeni. Először teljesen autodidakta módon akril festékkel, későbbiekben pedig olajjal. Időközben Budapesten egy- két napos tanfolyamokon vettem részt –Simon M. Veronika, Munkácsy emlékérem díjazott festőművésznőnél-, amíg nem találkoztam Szolnokon elő, jelenlegi mesterem a Jemeni festőművész Kaid Nabil-lal. Sokat köszönhetek neki rajz és festészeti technikám fejlesztésében.
Eddig szolnokon budapesten és nagykörüben volt egyéni kiállításom, Szolnoki Műhely (Kaid Nabil Tanítványai) néven több közös kiállításon vettem részt.

várunk a szöveget

Váraljai Csaba vagyok. Szolnokon születtem. Gyerekkorom óta szeretek rajzolni, de fiatalon ez főleg abban merült ki, hogy lemásoltam azt, ami megtetszett. Később próbálkoztam lerajzolni az érzéseimet is, akik látták ezeket a képeket biztattak, hogy folytassam komolyabban a rajzolást és kezdjek el festeni. Mindkettőt megfogadtam. 2000-től 2002–ig Mihail Volkov szolnoki festőművészhez jártam, majd 2002–ben sikerült bekerülnöm Kaid Nabil csoportjába, és azóta ott fejlesztem rajz- és festő tudásomat.
Egyéni kiállításom nem volt még de 2003-ban és 2004-ben közös kiállításokon vettem részt Martfűn és Szolnokon. Mára a rajzolás életem részévé vált és a jövőben szeretnék minél többet rajzolni és festeni, valamint lehetőségeimhez mérten minél több kiállításon részt venni.

Németh Teréz vagyok, 4 éve nyugdíjas. Azóta rajzolok és festek amatőrként. Képzettségem gépész technikus. Mivel ez a tevékenység kevés örömet adott, átgondoltam mi is az ami igazán boldoggá tenne,és arra jutottam, legszívesebben rajzolnék és a festenék. Vas akarattal, kitartó szorgalommal tovább képeztem magam. Az akrill festést alapjait Nagy Dénes festőművész tanította. Pesten rajziskolában a mozdulatok, és emberábrázolás megjelenítését gyakoroljuk élő modellekről. 2021. óta közös kiállításokon rendszeresen szerepelek. Eddig két önálló kiállításom volt Szolnokon a Verseghy Könyvtárban. Elsajátítottam a kerámiázást, és a selyemfestést. Most linómetszeteket készítését tanulom. Legszívesebben olajjal festek realisztikus stílusban, tájakat és portrékat. Sokat köszönhetek még Bella Rózsa grafikus művész-tanárnak, aki bíztatott és önbizalmat adott, megajándékozva barátságával. Nemrég nagy álmom vált valóra, mivel csatlakozhattam a példaképem Nabil Kaid festőművész vezette szolnoki műhelyhez, ahol lelkesen próbálom elsajátítani szeretve tisztelt, nagyra becsült mesterünk kedves stílusú instrukcióit, az alkotás minden percét élvezve. Most itt tartok az utamon. Jól érzem magam, boldoggá tesz az alkotás. Ha az örömömből valamit éreznek a képeimet nézők, az már célt ért.